Krúdy Gyula 138.
születésnapját ünnepeltük
2016. október 13-án - az
egyébként havonként szokásos csütörtöki napon - Óbudán a Kör törzshelyén, a Kéhli
Vendéglőben, Krúdy kedvenc helyén az évfordulóra rendezett ünnepi
emlékestünkön. Az est szervezői az
alkalomhoz méltóan óriási programmal rukkoltak ki. Az ünnepi est a vendéglő
nagytermében, a KRÚDY TEREMBEN zajlott ugyan, de nyitányként a Krúdy-háznál FilIp József, Szécsénykovácsi
polgármestere, majd Király Lajos, a
Krúdy Kör elnöke Kanizsa Józseffel,
a Kör titkárával elhelyezték az emlékezés koszorúját.
Bent az étteremben Kanizsa József
mondta a nyitó beszédet, aki a Körnek már 30 éve - a régi öregek szerint "ez
már emberöltőnyi idő" (!) - a titkári pozícióját tölti be.
A titkár az épületen belül a KRÚDY TEREM-ben a Krúdys Emléktáblánál koszorúzásra felkérte Bullás Mária szegedi üvegfestőművészt és költőt, valamint Fehér József hódmezővásárhelyi írót-költőt, a Magyar Kultúra Lovagját. Azt is kérte tőlük, hogy koszorúzás után mondjanak el egy-egy versüket.
A titkár az épületen belül a KRÚDY TEREM-ben a Krúdys Emléktáblánál koszorúzásra felkérte Bullás Mária szegedi üvegfestőművészt és költőt, valamint Fehér József hódmezővásárhelyi írót-költőt, a Magyar Kultúra Lovagját. Azt is kérte tőlük, hogy koszorúzás után mondjanak el egy-egy versüket.
Kanizsa József ezek után
folytatta beszédét. Kijelentette, hogy titkári munkáját örömmel és nagy
odaadással végezi megválasztása óta folyamatosan. Érdekességként megemlítette,
hogy 30 évvel ezelőtt a mellettünk lévő söntés volt a Krúdy szoba. Ott
voltak a Krúdy ereklyéi. "Az akkori
létszámunk alig 16 fő volt. Ma már 130 körül van, pontosabban százhuszonheten
vagyunk. Nem csak írók-költők, festőművészek, hanem színészek, előadóművészek,
könyvtárosok, könyvkiadók, kiadók és újságírók is vannak közöttünk. Ez mind
öröm számunkra, mert nagyon sokrétűen foglalkozunk Krúdyval, Krúdy
szellemiségének megőrzésével." - mondta a szónok.
Ezután arról beszélt, hogy
a Kéhli Vendéglőben huszonhatodik éve szerepelnek, de országosan is, sőt még
külhonban is ugyanezt teszik, missziós feladatokat hajtanak végre. "A mi
légkörünk családias" - jelentette ki a titkár.
Ezek után köszöntötte a
kecskeméti Antalffy Istvánt,
mindenki Pista bácsiját, a mostani kor-elnököt, aki nem régen ünnepelte 92.
születésnapját.
Úgyszintén köszöntötte Krúdy Melindát, Krúdy-leszármazottat,
akitől a jövőben még szorosabb kapcsolatot kért, majd Felvidékről
Szécsénykovácsiból, Krúdy őseinek falvából Filip
József polgármestert is köszöntötte.
És, és, és még... Tálas Ernőt, akit nem régen ünnepeltünk
90. születésnapján, aztán Kovács Árpit,
aki sokat segített nekünk. Majd a közönséget.
Végül közölte, hogy az
előadókat az est folyamán majd Király Lajos fogja bemutatni.
Kanizsa József beszéde után
Ujvári Ferenc emelkedett szólásra.
Érdekes gondolatot vetett fel: "mérföldkőhöz érkezett a Krúdy Kör" -
mondta. Aztán így folytatta: - Két emlékérmet adunk most át olyan két
személynek, akik 30 éve, illetve 25 éve végzik áldásos vezetői tevékenységüket.
Azt mondják, hogy azok a jó vezetők, akiknek irányításával nem is vesszük
észre, hogy működik a rendszer, mert jól működik.
Itt mondom el, amit az est
végeztével hallottam. Két Krúdy Kör tag beszélgetésének voltam akaratlanul a
tanúja. Azt hiszem, ők minden Krúdy Kör tagjának a szíve szerint szóltak.
Arról beszéltek egymás között,
hogy ez a két ember, ez a két vezető: Király Lajos és Kanizsa József már régen
megérdemelték volna a részükre még csak ma átadott legmagasabb kitüntetést, az
aranyat. A vak is láthatja, hogy saját írói munkájukon túl szinte minden
idejüket a Krúdy Körre, a Krúdy Kör tagjaira, rendezvényeink megszervezésére,
lebonyolítására, újabb és újabb antológiák szerkesztésére, kiadására, belföldi
és külföldi utak felvállalására fordítják hosszú-hosszú idők óta
fáradhatatlanul.
És valóban egy nagyszerű
közösséget működtetnek, a Krúdy-hagyományokat erősítik országon belül és
határainkon túl is.
A kitüntetések átadása a
következőképpen folytatódott.
Király Lajos elnök adta át
a nyolcvanadik születésnapját nemrégen ünnepelő
Kő-Szabó Imrének a Krúdy Emlékplakettet.
Krúdy Igazolványokat
Kanizsa Józseftől vehették át:
Tóth József
faszobrász művész, aki pártoló tagból válik most alkotó taggá,
a fiatal, tehetséges író, Sz. Kovács Péter, akinek a műveiből
hangzanak el adaptációk és előadás az est hátralévő részében.
Pártoló tagjaink sora is
gyarapodott a következő személyekkel:
Bullás Mária szegedi üvegfestő művész és költő,
Király Lili
festőművész, akinek éppen ezekben a napokban látogatható a Zila Kávéházban lévő
tárlata,
Frida Lucia
festőművész és a kalocsai Dulinafka
Gábor festőművész, akik nem tudtak személyesen most megjelenni.
A kitüntetések átadása,
átvétele után Kanizsa József Tálas Ernőről
mondott néhány elismerő szót, aki nem régen kapta meg a Gyémánt Diplomáját, amit a titkár
magasba emelve mutatott be az ünneplő közönségnek. Hasonlóan ismételten
gratulált az operaénekesnek a 2016. elején megkapott Egyetemes Kultúra Lovagja címéhez és szintén ebben az évben - a 90.
születésnapjára - megkapott Ezüst Krúdy
Emlékéremhez. Majd Tálas Ernő előadását hallhattuk: Elindultam szép hazámbul... kezdetű népdalt és Kodály: Azért, hogy én huszár vagyok kezdetű dalt.
Kanizsa József azután
felkérte Ujvári Ferencet, hogy Tálas Ernő: Énekes
Életem magyar és svéd nyelven 2013-ban Budapesten megjelent nagyszerű
könyvéből
olvassa fel az
"EPILÓGUST", a záró fejezetet, amely a következő szavakkal fejeződik
be: "De bármint is történik s bármilyen nehéz is a művészpálya - ha
hivatástudat van, az legyőz minden nehézséget. S ha maga a művész örömet talál
munkájában, közönsége megérzi ezt és lelkes tapssal fogadja a 'tolmácsolást'. S
ez minden fáradságot megér!"
Azután idézi Prohászka
Ottokár püspök híres mondását és így fejezi be a könyvét:
" 'Dum spiro - spero'
- számomra így alakul: 'Dum spiro - cano'."
Magyarul: " ' Amíg
élek - remélek' - számomra így alakul: 'Amíg élek - énekelek'."
Ezt 2000. december 1-én
írta Tálas Ernő. S 2016. október 13-án, ma, az ünneplő esten
megtapasztalhattuk, hogy az Úr adományként megadta énekesünknek azt a
rendkívüli tehetséget, hogy még ma is fantasztikus teljesítménnyel tudta előadni
- záró-számként - olasz repertoárjából a Sorrentói
Emléket. (Érdemes meghallgatni az alábbi videónkban.)
A nagyszerű bevezető után
nagyszerű irodalmi rész következett,
amelyet Király Lajos elnök irányított, mozgatott és a szó szoros értelmében rendezett
az Sz. Kovács Péter író - nyomtatásban eddig még meg sem jelent - Színbádjából.
A részleteket párbeszédes
formában, szinte színpadi jelenetekként élvezhette a jelenlévő közönség. A
szereplők: Hoffmann Katalin először Tárkányi Imrével, majd Szöllősi Dáviddal.
A mű és az előadók is nagy
tapsot kaptak.
Hasonlóan sikeres volt a
szerző művéből elhangzott Monológ is,
amelyet Ujvári Ferenc olvasott fel.
Az instrumentális zene sem
hiányzott az estből - hála Németh Nyiba
Sándornak és gitárjának. Minden vendég bemutatásánál kellemes háttérzenét
hallhattunk és Sándor énekszámát is.
Az eseményeket csaknem teljes
körűen sikerült lencsevégre kapni.
Alábbiakban közreadjuk
videónkat.